A 2010-es Eurovízió-győztes Lena ötödik albuma tele van személyes mondanivalóval, sírással, nevetéssel, haraggal, szeretettel... egyszóval élettel.
Ha az előzetesen kikerült dalokból kellett volna megítélni az Only Love, L-t, akkor azt mondtam volna, hogy több sebből vérzik: a thank you például egy szerencsétlen kislemez-választás volt, az utána kikerült don't lie to me eléggé sallang, illetve az ide fel nem került, 2017-es Lost in You sem az énekesnő diszkográfiájának pozitív oldalát erősíti. Azonban a háromnegyed órásnyira összerakott dalgyűjtemény arról tanúskodik, hogy Lena most van a legjobb helyen.
A nyitó dear L a Crystal Skyra hajazó szólamával kakukktojás itt, de a letisztultsága magával ragadó, még ha a következő, sablonos thank you zsákutca felé tereli, később a private thoughts visszahúzza a hallgatóságot. A folytatás slampos produceri munka terén, vagyis érdekes ütemekkel nem igazán sikerült megtarkítani a scaredet, a life was a beach-et és a skinny bitch-t, viszont Lena hitelesebben énekel, mint valaha; ahol kell, ott szenvedélyes (sex in the morning), magabiztos (skinny bitch, ok) vagy éppen felszabadult (boundaries). A (címadó?) love a német énekesnő eddigi egyik legjobb balladája, a tempós stuck inside szintén tetőpont, és az ezen tételek között elhelyezkedő don't lie to me is élvezetesebb.
A sokak által magnum opusnak nevezett Crystal Sky valóban izgalmasabban szólt, és emiatt feltehetően jobban ki fogja állni az idő próbáját, de a szóban forgó kiadvány előadói szempontból kiváló – csak egy kicsit kár, hogy a háttéremberek ellustálkodták a dolgukat.